[6-1]
150 éves a szervzett magyar tűzoltóság.
A jubileum alkalmából kiadott emlekéremmel gazdagodott egyesületünk.
Gr. Széchenyi Ödön
Széchenyi a világkiállítás után a honi tűzvédelem megszervezésére törekedett. Magyarországon támogatókat keresett és talált, így 1863-ban megalakulhatott a Budapesti Önkéntes Tűzoltó Egylet.[1] 1869-ben, a Nemzeti Torna Egylettel egyesülve - egyenruhás tűzoltókkal - és az általa Londonban vásárolt tűzoltóautóval megkezdhették a kiképzést.[2] Gróf Széchenyi Ödön lett az első elnöke az 1870-es évek elején megalakult Magyar Országos Tűzoltó Szövetségnek. Bár Széchenyi az önkéntes tűzoltóság meghonosítása mellett foglalt állást és minden erejével az önkéntes tűzoltótestület megszervezésén fáradozott, már az erre irányuló mozgalma kezdetén is úgy vélekedett, hogy a tűzoltó szertárnok és gépész kapjon fizetést, a gépek takarítására pedig hat szolgát fogadjon fel az önkéntes egylet. Megalakulásuk után valóban fogadtak fel szolgákat – akik egyenruhát is kaptak – a szerek és felszerelések takarítására, karbantartására. Mivel azonban a nappali szolgálat ellátása nem volt biztosítva, a gróf belátta, hogy az önkéntes tűzoltóegylet egyedül nem lesz képes megfelelő és kifogástalan módon ellátni a tűzoltói szolgálatot, s már 1869-ben javasolta a hivatásos városi tűzoltóság felállítását. A tanács megértéssel fogadta előterjesztését, pártolóan vitte a közgyűlés elé és a annak hozzájárulásával megkezdhette a szervezést. Így történhetett meg, hogy az önkéntes és a hivatásos tűzoltóság néhány nap különbséggel kezdte meg a szolgálatát. 1870. február 1-jétől a két tűzoltóság – az önkéntes és a 12 fős fizetett, azaz hivatásos – közösen látta el a tűzoltás nehéz feladatát gróf Széchenyi Ödön főparancsnoksága alatt, aki az önkénteseknek választott, a hivatásosaknak a két város által megbízott vezetője volt. Ez azt jelentette, hogy gróf Széchenyi Ödön vette a fáradságot és tömlőt cipelt, pucolt, vagy éppen halzsírral kente be azt, amikor az volt a feladat.
|
Győrújbarát Önkéntes Tűzoltó Egyesület
Szeretnénk köszönetet mondani mindenkinek! 1 évvel ezelőtt hoztuk meg a Gépjárműfecskendőt Győrújbarátra. Mi sem hittük hogy ennyi minden sikerülhet. Azóta sikeresen felépítettük a szerállást.
És a mai napon elkészült a csiszolt aljzat beton is. A használatba vételi engedélyre várunk.
A mostani munkánál, köszönjük a kedvezményes betont Keszegnek, vagyis a Csanak Beton Kft nek, Ihász Zsoltinak azaz az Ihász Invest Kft nek a gépekért.
Köszönjük a segítséget Németh Ádámnak, a Németh-Therm Kft nek az összefolyó és a legtechnikáért. Köszönjük Ihász Dánielnek vagyis az Ihász Autóháznak a technikai segítséget.
Valamint köszönet illeti az egyesület minden tagját, akik erőn felül teljesítettek, hogy ez megvalósuljon. Felsorolni sem lehet, hogy mennyien tették érte.
Az önök támogatása, a tagok aktivitása, valamint az adó 1 százalékok nélkül ez nem valósulhatott volna meg.
Ígérjük mindenki bizalmát megszolgáljuk.
Eddigi és ezutáni támogatásukat is
"Cseppekből áll a tenger"
Istennek dicsőség, egymásnak segítség.
Valamint fecskénk is van!
KÖSZÖNJÜK!
#gyorujbaratote
-
Tevékenység hozzáadása a bejegyzéshez.
-
A bejegyzésbe 30 új médiaelem került bele.
|
Id. Kiss Antal emlékére
Szép napsütéses tavaszi délután volt. Az járvány iránti félelem ellenére is nagyon sokan elkísértük utolsó útjára falunk díszpolgárát, Kiss Antalt. Szétszórtan állva ugyan, de szinte minden korosztály képviseltette magát.
Akik nem ismerték őt régebb óta, nehezen értik és értékelik a Tóni bácsi személyét. Komoly szerepet vállalt annak idején a tűzoltó egyesület munkájában, vezetésében, az ottani fiatalok nevelésében. Eközben elkötelezett tagja volt az egyház közösségének, tagja volt a dalkörnek és évente hallhatták őt a passióban is. Szinte egész életében dolgozott a településünkért, sokszor a fiával együtt végzett társadalmi munkát. Anekdotáival, emlékei mesélésével gyakran megidézte a falu történetét. Meghatározó egyénisége volt a Baráti elmúlt korszakának. Az a fajta ember volt, aki megtett mindent az őt elfogadó közösségért, mert ilyen volt a természete. Csak így érezte jól magát. Az önmagukat megvalósítani vágyók ezért csak nehezen érthetik meg Őt.
Azon a délutánon egy emberrel kevesebb lett a falunk. Egy nagybetűs Ember távozott el közülünk.
|
[6-1]
|